Történetünk

Baráti körünk 1997. december 8-án alakult meg a bánrévei Általános Művelődési Központ (ÁMK) segítségével. A megalakuláskor taglétszámunk tizenkét fő volt, de már rendelkeztünk 4 túravezetővel.

Ez az év már a rendszeres természetjárás jegyében kezdődött. A túrák még mindig csak gyalogos és kerékpáros túrák voltak. Rendszeresen – minden hónap első hétfő délutánján – találkoztunk a bánrévei ÁMK könyvtárában és klubnapot tartottunk. Ezeken az aktuális teendőket, programokat, pályázatokat vitattuk meg. A baráti kör taglétszáma évközben 30 fő lett.

Az 1999-es évet már úgy kezdtük, hogy programfüzetet adtunk ki, amiben mindenki talált kedvére való túrákat. Ebben az évben rendeztük meg először a Szlovákiai Turisták Tornaljai Klubjával közösen a Tompa Mihály Emléktúrát. A közel 200 résztvevővel megrendezett túra hatalmas siker volt. Gyalog és kerékpárral lehetett teljesíteni, négy különböző távon, és a túra átnyúlt a Szlovákiában lévő Hanvára, ahol a költő is nyugszik. Több határontúli teljesítője is volt az emléktúrának.

Ugyancsak ebben az évben kezdtük el a túramozgalmakkal megismerkedni és néhányat teljesítettünk is. Elindultunk az „Országos Kék Túra”-n a „Kohász Kék”-en, és többen a „B-A-Z megye kerékpáros turistája” lettünk. Az év végén rendkívüli közgyűlést tartottunk, ahol döntöttünk a baráti társaság közhasznú társasággá válásáról. Ez a pályázatokon való részvételt könnyítette meg.

Ebben az évben a VTSZ központi kerékpáros rendezvényét (a „B-A-Z megye kerékpáros turistája”) mi szerveztük meg. Négy csapattal vettünk részt az „Egy nap alatt az Országos Kéken” rendezvényen. A baráti kör tagjai gyalogolták végig a Szarvaskő–Bódvaszilas útvonalat. Egy merész vállalkozásunk is ehhez az évhez kötődik: 11 fővel végigkerekeztünk a Duna mellett Passautól Pozsonyig. Ez évben kezdtünk el komolyabban versenyezni, és egy csapattal beneveztünk az Országos Bajnokságba is.

A 2001. évi programfüzetünket még merészebb elképzelésekkel állítottuk össze. Beindítottunk egy túrasorozatot a Szlovákiai Turisták Tornaljai Klubjával közösen „Felvidéki barangolások” címen. A túrák során Gömör szépségeit ismertük meg. Gyalog és kerékpárral túráztunk Krasznahorka várához, a betléri kastélyhoz, a Szlovák Paradicsomba, a Murányi várhoz. Ebben az évben valósult meg az első magashegyi túránk a Magas-Tátrában (ezt azóta több is követte) és az első sítúránk is.

Egyik csapatunk, a „Szalamandra ANP” a 6. helyen végzett az Országos Bajnokságban. Több sporttársunk tudósította a túrákról a VTSZ és az MTSZ híradót, illetve a helyi lapokat.

Ráczi Győző sporttársunknak köszönhetően – aki kiváló helyismerettel rendelkezik – mi is egy túramozgalom kiírói lettünk. Felkutatta az észak-borsodi földvárakat és egy túramozgalmat indítottunk ezen a néven. Barátunk állította össze a kis igazolófüzet színvonalas anyagát is. Az észak-borsodi földvárakat 2003-ban követik majd a dél-borsodiak és az abaújiak is. Molnár Mihály és Ráczi Győző, a két legidősebb sporttársunk OKT füzete is betelt, az ezért járó jelvényt büszkén viselhetik.

Egy másik tagunk, Tóth Ferenc Attila szerzőtársa az évben megjelent „Észak-Magyarországi kerékpártúrák” c. könyvnek. Ugyancsak ő volt az, aki 2002-ben az Országos Egyéni Tájékozódási Túraverseny F35 kategóriában az első helyen végzett!

A nyár közepén – immár másodszor – vágtunk neki Erdély hegyeinek kerékpáron. A 11 napos túra az idén is jól sikerült.

2002 év végén életre kelt a baráti kör internetes honlapja, így már a világhálón is elérhetők lettünk.

Megalakulásunk óta másodszor végeztünk útfestő tábor keretén belül munkatúrát, ami az idén is tervszerűen zajlott le. A négynapos, nagy szakmai kihívást jelentő munkán 23 fő vett részt. Ezúttal az Aggteleki-karszt és a Galyaság területén több mint 70 km útvonalat tettünk rendbe. A festést a Magyar Szabvány és a Megyei Szövetség Útfestési Szabályzata előírásait messzemenően betartva végeztük! Munkánkat az Aggteleki Nemzeti Park ismét elismerte és segítette. Céljaink között szerepel, hogy az aggteleki régióban valamennyi utat megfestünk, és természetesen a későbbiek során is karban tartunk.

A túráink száma évről évre növekszik, és egyre merészebbek. Azt gondolom ebben az évben ért csúcsra ez a kis csapat. Teljes lendülettel tettük azt, amit kedvtelésünknek érzünk. Többet vállalni nem is akartunk, lassan fizikai lehetetlenség lenne. Az aktív túrázóink között a fiatalok dominálnak, ami igen örvendetes tény, hiszen a turistatársadalom sajnos elöregedett. Gondolom ez annak is köszönhető, hogy programjainkkal, túráinkkal meg tudtuk szólítani őket. Tetszenek a nekik való megmozdulások, erőpróbák, a kihívások, és a túra végén jóízű baráti beszélgetések egy-egy sör mellett. A túrák főleg gyalogos és kerékpáros túrák, de kis számban jelen van a sítúrázás és a vízitúrázás is. Minden évben megejtünk egy magashegyi túrát is – eddig a viszonylag közeli Magas-Tátra volt a cél.

2003-ban elmerészkedtünk a Retyezátba. Kemény, didergős magashegyi túra volt. Ismét kerékpároztunk egy nagyot, ezúttal az Árva völgyében Komáromtól Zakopanén át vissza Bánrévéig. A Vepor hegységben, 2002-ben szervezett túra annyira megtetszett, hogy a 2003-as „Ész-munkatúra” – ahol már a 2004 évi program összeállítására kerítünk sort – ideális helyszínét láttuk meg benne. Folytattuk a „Barangolások a Felvidéken” túrasorozatot is, amit a Szlovákiai Turisták Tornaljai Klubjával közösen szervezünk, csak most egy kicsit távolabb, messzebb megyünk… Augusztusban végigjártuk a Nagy-Fátra gerincét. Újabb két OKT jelvényt szereztek az egyesületünk tagjai.

2004 elején – a megszokottól eltérően – a rozsnyói természetjárókkal együtt mentünk fel a Pozsállóra, az évnyitótúrára. Januárban egy (szó szerint) lábtörő OKT túrán vettünk részt Nógrádban. Tavasszal Esztergom környékén túráztunk. 2004 július elsejétől újabb túramozgalomnak (a „Forrástól a torkolatig – túra a Sajón”) lettünk gazdái. Igényes igazolófüzetet és kitűzőt terveztünk hozzá. A nagy kerékpáros túra ezúttal belföldön, Dél-Dunántúlon került lebonyolításra. A Gyergyószentmiklósi EKE táborban 28 fővel vettünk részt, sajnos az időjárást nem tudtuk javunkra befolyásolni, de ami rajtunk múlott, az remek volt. Ebben az évben mi szerveztük meg a Megyei Tábort, ami egy remek hangulatú, hatnapos magashegyi túrázás volt augusztus végén, a Rohácsokban, 34 résztvevővel, Zuberec központtal. Nekirugaszkodtunk még szeptemberben a Kis-Fátra gerincének, és ott voltunk még az Országos Tájékozódási Túraverseny őszi fordulóin is. A Hetex nevű csapatunk a bajnokságon a II. helyen végzett! Minden adott volt ahhoz, hogy a novemberi, szelce-pusztai ÉSZ-Munka-Túránk – ahol a 2005 évi programot állítottuk össze – remek hangulatban teljen. A sporttársak sok jó ötletet hoztak megint, bőségesen kínálunk programot minden túrázni szerető barátunknak. Novemberben a VTSZ Közgyűlésén ismét mi kaptuk a szövetség kerékpáros programjának rendezési jogát, ami a Szepességi kerékpáros túra lett.

A 2005 évnyitó túrájára ismét Szlovákiába, Rozsnyóra mentünk. Januárban a szokásos OKT menetelés volt, februárban pedig sítábort szervezetünk Dobsinska Masa központtal, amin nyolc fő vett részt. Márciusban a Népek Tavaszán tapostuk a havat, szenior sporttársaink pedig a dél-dunántúli Kék Túrán küzdöttek a kilométerekkel.

Áprilisban a IV. Bolondok napi bicajtúra került lebonyolításra. Májusban beindult a versenyszezon, június elején a Pádis-fennsíkon, a hónap közepén pedig a Zemplénben, a VTSZ Országos Találkozóján gyalogtúráztunk, júliusban pedig a Szepességben kerekeztünk. Augusztus elején EKE tábor volt Erdélyben, amit szeptember elején egy ötnapos Alacsony-Tátra gerinctúra következett. Szeptember közepén Szögliget központtal kb. 15 fő résztvevővel ismét útfestő tábor keretén belül végeztünk technikai munkát. Időközben remek híreket is halottunk, az adó 1%-nak a felajánlásából több mint 400 000 Ft-ot, az NCA pályázaton pedig 210 000 Ft-ot fog kapni az egyesületünk. Szeptember végén ismét Tompa Mihály Emléktúrát rendeztünk, októrber elején pedig egy erős meneteléssel a Rákóczi túrát teljesítettük. Készülünk Hollóházára a Megyei Szövetség „Fehér Holló” kulcsosházába, hogy az Ész-Munka-Túra keretében megalkossuk 2006 évi programunkat.

2006-ban több mint 210 túra levezetése, szervezése és nem utolsósorban az utánunk következő nemzedék számára való dokumentálása, önmagában is szép teljesítmény. Hát, még ha megnézzük ezeket a túrákat! Rendszeressé vált az évnyitó túránk Rozsnyó felett, rengeteg más felvidéki egyesülethez tartozó sporttárssal. Januárban a Gerecsében gyalogolt 5 fő, végig az Országos Kék Túrán, négy napon keresztül, a síelők számára beindult a szezon és ezt kihasználva sítábort szervezetek.

Az új jelvényszerző túramozgalmunk a „IV. Béla nyomában” nyitótúrája március elején volt. Az ezüstjelvényes túravezető tanfolyamra járók – 4 fő – sikeresen levizsgáztak a hónap végén, tovább erősítve a csapatunk túravezető gárdáját. Júniusban a Gyalogos Természetjárók Országos Találkozóján, Vajtán vett részt több sporttársunk, ahol ünnepélyes keretek között kapták meg az előző években elért magas természetjáró minősítéseiket.

És júniusban indult az év – mi több egyesületünk életének – legnagyobb vállalkozása: A franciaországi Saint Jean Pied de Portból gyalog zarándokoltunk a spanyol Santiago de Compostellán át a középkori világvégére, Fissterrába. Rendkívül sok előkészületet igénylő út 35 nap folyamatos gyaloglásból állt, 931 km-t tettünk meg az égető hispán nap alatt. És megismertünk egy más világot. Barátokat szereztünk Rióból, Münchenből, Londonból és Salamancaból. A megyében ismét „A Bánréveiek” voltak azok – az a 6 fő –, akik egy ilyen úttörő vállalkozásba fogtak, és sikerrel véghez is vitték azt.

De az itthon maradottak se unatkoztak. A nagy kerékpáros túránk ezúttal Rákóczi hamvainak hazahozatalának 100 évfordulójához köthető. Végigkerekezték a fejedelem születési helyétől a jelenlegi nyughelyéig tartó utat, Borsitól Kassáig. A többiek pedig a Júlia Alpokban, a Dolomitokban hegyet másztak, vagy itt, az Ó-Bükkben túráztak.

Két – legidősebb – túratársunk jól haladt az Alföldi Kék Túrán, és számukra összezárul a Kék kör: több mint 2500 km-t gyalogoltak, körbe az országban. Augusztusban az Erdélyi Kárpát Egyesület meghívására torockói vándortáborukon vettünk részt. Ezúttal is mi képviseltük a legnagyobb létszámban a megyét, egyúttal a Vasutas Természetjárók Szövetségét is. Kerékpárosaink egy 11 napos túra keretében bringával közelítették meg az Aranyos-völgyét, míg mások Székelyföldön nyaraltak, túráztak. Szeptember elején a szokásos magashegyi túránk zajlott, az Alacsony-Tátrában. A hónap közepén mi rendeztük a Vasutas Természetjárók Szövetségének egyik rendezvényét, a dédesi ifjúsági táborban. Az ötven fős, Őszi csillagtúra remek időben, szép környezetben, a soproni, győri, budapesti záhonyi sporttársak nagy megelégedésére jól sikerült. Szeptemberben és október elején folytatódtak a versenyek, ezen a szenior csapatunk igen jó helyezéseket ért el.

Ebben az évben értük el, hogy az elmúlt tíz év összes túrája elektronikus formában fel lett dolgozva. Ez egyesületünk történetének gerince. Merre jártunk az évben? A megye 12 természetjárója velünk tartott Liptovska Teplickára, hogy részt vegyen a sítáborunkon. Volt, aki megtanult síelni, volt, akinek ez nem sikerült, viszont mindenki megtanult kártyázni és mindenki remekül érezte magát.

Az itthon maradók hóban-sárban rótták Borsod Szép Útjait, haladtak az Északi Zöldön, és van, aki most kezdte meg – azon igencsak intenzíven haladva – az OKT-t. Április elseje hagyományosan a Bolondok Napi Bicajtúra, és a versenyszezon kezdete is. Ez utóbbival most nemvolt sok okunk dicsekedni, ez az év nem a mi évünk volt. A tavalyi El Camino folytatásaként a magyar zarándokúton is elindult néhány sporttársunk. A nyáron még az is elment vízitúrázni, aki betegesen félt eddig a víztől, a rutinosak most is eveztek a Tiszán és a Bodrogon. Majd elindultunk az iszonyatos hőségben, kerékpáron a Kárpátok felé. Megkerestük a Tisza forrásvidékét, meghódítottuk a Hoverlát, átkeltünk a Vereckeihágón, augusztusban pedig részt vettünk az EKE vándortáborában – ahol az idén csak egyszer esett. Koraősszel egy perverz túra keretében ismét megkerestük mind a húsz 900-ast a Bükkben, és elmentünk a Tiszagátakra.

Szeptember végén egy új kihívásnak kellett megfelelnünk: először rendeztünk teljesítménytúrát. Újítottunk, az évben első alkalommal a Tompa Mihály emléktúrát teljesítménytúraként hirdettük meg. Sikerként könyvelhetjük el, annak ellenére, hogy a résztvevők létszáma alig haladta meg a 110 főt, de zökkenőmentesen, mindenki elégedettségére le tudtuk bonyolítani. Még az időjárás is a kegyeibe fogadott minket. És kellett ehhez egy ember, Ráczi Győző sporttársunk és barátunk nélkül, az ő tudása, helyismerete, szervezése, ötletei, pályabejárásai és kitűzései nélkül… hát nem tudom, elkönyvelhettük volna ezt a sikert. Októberben Pusztafalu környékén – átruccanva Szlovákiába – túrázott kis csapatunk, majd rá egy hétre a megye több természetjárójával együtt, Árva várát is meglátogattuk. Egy új ötletet valósítottunk meg: szilveszterkor megöltük Rózsikát, a malacot, majd egy vidám szilveszteri bulin – ahol egyesületünk tagjai vettek részt – el is fogyasszuk őkelmét.

Több mint 220 túrát szervezetünk, vezetettünk vagy részt vettünk azokon. Merre jártunk az évben? Az év elején egy síeléssel kombinált évnyitó túra a Rozsnyó feletti hegyekben, és egy bakonyi OKT. Két teljesítménytúra a Bükkben, síelés a Kojsói-havasokban.

Februárban nagyon kis létszámmal ugyan, de megrendeztük a VTBK IV. sítáborát, Krompachy központtal, zökkenőmentesen lebonyolítottuk a Közgyűlésünket, és részt vettünk a Barcika teljesítménytúrán. Márciusban a Bükki Kilátások, a Népek Tavasza teljesítménytúrák különböző távjain dagasztottuk a sarat. Áprilisban a szokásos Bolondok-napi bringatúrával megkezdődött a kerékpáros szezon, részt vettünk a Vitézlőn, megkerestük a Karancs-Medves csúcsait és egy 41 résztvevős túrát szerveztünk a Holló-sziklára. Érdekessége ennek a túrának, hogy egy maroknyi turista kint maradt másnapra, és a Chopok-on síelt, illetve túrázott.

Május elején remek időben, kétnapos húzós bringázás a Dénesi- (Uhornai)-hágón át, majd egy mecseki kultúra következett, és egy túratársunk ismét nagy sport-teljesítményt vitt végbe: végigjárta a Camino del Norte 680 km-ét. Ugyanekkor az elnökség elkészítette a NCA-pályázatot, a kiíró ismét támogatásra méltónak tartotta az egyesületünket, 245 000 Ft működéstámogatásban részesítve azt. Megemlítem több társadalmi szervezetnél, önkormányzatnál pályáztunk, általában sikerrel, közel 150 000 Ft támogatást elnyerve.

Júniusban a Hollós Kupa, és az Északi-Zöld volt soron, valamint egy Moldvai túra. A hónap végén indultunk el a nagy kerékpártúránkra, ezúttal a magyarországi nagy tavakat karikáztuk körbe. Augusztus elején indult egy csapatunk 10 napra az Alpokba, egy másik csapatunk a hónap közepén egy sikeres vízitúrára a Felső-Tiszára, egy társunk pedig a Fogarasi-havasokba. Szeptemberben egy Dél-Európai körút következett, és a Tiszagátakra is elmentünk. A hónap végén, mostoha időjárási körülmények között megrendeztük – most már Ráczi Győző barátunk nélkül, aki sajnos az ősszel elhunyt – a Tompa Mihály Teljesítménytúránkat.

Október végén az APEH tájékoztatása szerint ~ 200 eFt támogatást kapunk, ennyit tett ki tagtársaink, szimpatizánsaink által felajánlott adójuk 1%-a. November végén ismét megrendeztük az „Ész-Munka-Túrát” Hollóházán, december elején pedig a Mikulástúrát. A Mikulásnak most is melege volt, sárban-napsütésben hozta a csomagot, nem várta sem fagy, sem hólepel a túrázókat. A hagyományos tállyai bortúrán átnéztük a 2009. évi programfüzetet, javítjuk, hogy hibátlanul átnyújthassuk azt az érdeklődőknek.

A 2009. március 1-én megtartott a Közgyűlésünkön több fontos változás következett be egyesületünk közéletében. Egyrészt lemondott korábbi elnökünk, és új elnököt kellett választani.

Elnökség névsora:

• Novák Petra elnök
• Tóth Ferenc Attila titkár
• Andók Lajosné pénztáros
• Baranyi Iréné elnökségi tag
• Farkas András elnökségi tag
• Kuty László elnökségi tag
• Majorcsik József elnökségi tag

A munka csak ezután következett. Cégbíróság, közjegyző, bank, APEH, és még sorolhatnám. Igazolások, beadványok, nyomtatványok. Közben egy pályázat elszámolása, egy új pályázat megírása, ráadásul ezeket még bonyolította az elnökváltással járó átmeneti időszak. A Közgyűlésünkön a rég szükségessé vált változásokat is megszavazta a jelenlévő tagság. Így módosult a nevünk is. Az eddigi, kibővült a „Bánréve” szóval – hiszen ez a településnév már védjegyünk lett. Változott az egyesületünk címe is, valamint az Alapszabályban is végigvezettünk más változásokat. Kidomborodott, hogy az egyesületi létnek számtalan előnye van. Pályázatokon vehetünk részt, támogatókat szerezhetünk, gyűjthetjük az adó 1%-át. Ez igen jó lehetőségeket teremt, hiszen a tagdíjbevételünk mellett, annak 8-10 szereséhez jutottunk 2009-ben!

De az egyesületi létnek vannak feltételei is. Például, hogy sok munka is van ezzel! A vezetőség teljes felelősséget vállal az egyesület szabályos működéséért. Ezeket szükségesnek tartotta az elnökség megemlíteni, szerettük volna, ha ez tudatosulna tagtársainkban. Azokban is akiknek természetes az egyesület léte, természetes, hogy az egyesület dolgai „intéződnek”, rendben mennek. Ez nem magától van így, ezért keményen meg kell dolgozni.

Egyesületünk tagjai szép számmal vettek részt 2009-ben Közgyűlésünkön. Bíztunk benne hogy későbbiek során is még többen jelennek meg és még inkább részt vesznek egyesületünk közéletének alakításában. Az elnökség elkészítette az 2008 évi NCA pályázat beszámolóját, amit a kiíró elfogadott. Ugyanekkor elkészítette a 2009 évi NCA-pályázatot, ismét támogatásra méltónak tartották az egyesületünket, 187 000 Ft működés-támogatásban részesítve azt. Több más szervezetnél, pályáztunk, sikerrel, 135 000 Ft támogatást elnyerve.

Az év folyamán ismét rengeteg helyen túráztak a sporttársak Júniusban Ausztriában többnapos kerékpártúra, július elején vízi és kerékpáros túrák a Túron, a Tisza felső vidékén, és a Funtinelli boszorkány nyomát is kutattuk a Maros-völgyében, meg az Isten-székén. Erdély-ország többi szerelmese pedig az EKE-táborban vett részt. Három túratársunk olyan jól haladt a „kéken” hogy túrafüzetük betelt, büszkén viselhetik az OKT jelvényüket, és az év folyamán egy túratársunk magas megyei kitüntetésben „az év sportolója” címben részesült. Augusztusban a Cseh paradicsom szikláit csodálhatták meg a túrázóink, a hónap végén pedig Kelet-Szlovákiában kerekeztünk-gyalogoltunk. Szeptember elején a szokásos magashegyi túránk került sorra a Tátrában, a hónap végén – ezúttal szép időben – megrendeztük a Tompa Mihály Teljesítménytúránkat.

Október végén az APEH tájékoztatása szerint ~ 190 eFt támogatást kapunk, ennyit tett ki tagtársaink, szimpatizánsaink által felajánlott adójuk 1%-a. Túrázóink ugyanekkor a Less Nándoron és Lokomotívon nyomultak. November végén ismét megrendeztük az „Ész-Munka-Túrát” ezúttal a Fónagyságban, december elején pedig a Mikulástúrát. A Mikulás fent várt a Fehér-kőn, és szép számmal megjelent gyerekeknek csomagot osztogatott, virgonc hölgyek pedig meghúzogathatták a krampusz nagy farkát is…

A 2010 februárjának végén megtartott Közgyűlésünkön több komoly eredményről számolhatott be az egyesület vezetősége. A részben megújult elnökség folytatta a tervek szerinti munkáját. Egyesületünk az előző évben sikeresen módosította az Alapszabályát, megtette a név, elnök, és az egyesület címének változásával járó teendőket. Egyesületünk tagjai szép számmal vettek részt 2010-ben Közgyűlésünkön. Ekkor a változásokat értékelték és a tagtársaink úgy látták, egyesületünk dolgai rendben mennek, a fejlődést szolgálják.

Nézzünk csak vissza a 2010-es évre. December elsején 290 fölött van az évbe szervezett, vezetett túráink száma. Ez rekord! Hol és merre is jártunk az évben? Az év második napján máris évnyitó túrán voltunk a Rozsnyó feletti hegyekben és persze itthon a Megyei Szövetség évnyitó túráján. Sajnos az év eleje nem kedvezett a Szlovákiában síelőknek – szinte mindig komisz, latyakos időket fogtak ki ,– de aki a Francia Alpokban síelt, annak nem lehetett oka a panaszra. Két kilométer volt a gleccser tetejétől a szállásig – na, nem a pálya hossza, hanem a szintkülönbség! Januárban volt, aki biciklizett(!) is, és persze a szokásos gyalogos túráink is megrendezésre kerültek.

Februárban a Barcika, a Nagypróba és a Zöld teljesítménytúrák vonzották egyesületünk tagjait. A hónap végén rendeztük meg a Közgyűlésünket. Márciusban a hagyományosnak számító Népek Tavasza teljesítménytúrák különböző távjain nyomultunk, majd az évben először – hagyományteremtő módon – turistáink elindultak a Rockenbauer Pál DDKT-án. Az április mi mással is köszönthetett volna be, mint a klasszikus Bolondok-napi bringatúrával. Sokak számára ismeretlen helyen tekertünk Csereháti aprófalvakat érintve.

Ugyanebben a hónapban nagyon komoly munkát végeztünk az Aggteleki Karszt vidékén. A Megyei Szövetség és az ANP hathatós támogatásával közel 75 km turistaút jelzéseinek teljes felújítását tudtuk elvégezni. Így a karszt terültén lévő turistautak méltó módon fogadhatták és segíthették túráik során a GYTOT-án megjelent vendégeket. Májusban túráink zöme szűkebb régiónkban zajlottak, illetve több tagtársunk részt vett az aggteleki GYTOT-n. Júniusban egy Egerszalóki bringatúra, több bükki, aggteleki gyalogostúra vonzotta a túratársakat. A július egy igazi csemegével indult: nagy létszámban vettünk részt a „nagy bringatúrán” az Őrségben. A csillagtúraszerűen lebonyolított túra 16 résztvevővel sikeres volt. Csillagtúraszerű szervezése lehetővé tette, hogy nem kellett csomagot, sátrat cipelni, és mindenki saját erejéhez, kedvéhez mérten tervezte meg napi programját. A hely varázsa, a dimbes-dombos Őrség, Vend, és Várvidék a három ország hangulata, varázsa mind hozzátette a magáét.

A nyár elején az elnökség elkészítette a 2009. évi NCA pályázat beszámolóját, amit a kiíró elfogadott. Ugyanekkor elkészítette a 2010. évi NCA -pályázatot, ismét támogatásra méltónak tartották az egyesületünket, 177 000 Ft működés-támogatásban részesítve azt. Több más szervezetnél, pályáztunk, sikerrel, 135 000 Ft támogatást elnyerve.

Szeptember elején a magashegyjáróknak a Lengyel-Tátra kerül volna terítékére. Sajnos a szakadó eső és a hó terveink nagy részét meghiúsította – a Sas-útból nem lett semmi – de legalább a Giewont-ra feljutottunk. Szeptember végén – nagyon mostoha idősjárási körülmények között rendeztük meg a Tompa Mihály Teljesítménytúrát. Kevés túrázó, alig 40 fő jelent meg a túrán. Egy túratársunk olyan jól haladt a „kéken” hogy túrafüzete betelt, büszkén viselheti Gréz János barátunk, túratársunk – egyesületünkben már 7.-ként a megérdemelt OKT jelvényét.

Október végén az APEH tájékoztatása szerint ~ 200 000 Ft támogatást kapunk, ennyit tett ki tagtársaink, szimpatizánsaink által felajánlott adójuk 1%-a. Köszönjük!

Természetesen túrázóink tették a „dolgukat” ugyanekkor a Less Nándoron és Lokomotívon küzdöttek a kilométerekkel. November végén ismét megrendeztük az „Ész-Munka-Túrát” ezúttal a teljesen új, de közeli helyszínen, Bükkszentkereszten. Új rendszer szerint, a túrákat egy héttel korábban kértük a túravezetőktől. Köszönet a túravezetőknek hogy megértették ezt, és eleget tettek a felkérésnek. Az ötlet bevált, optimálisabb lett így a tervezés, sikerült a párhuzamosságokat elkerülni. Elkerültük, hogy egy tájegységre rövid idő alatt több túra is menjen. Gyakorlatilag a megbeszélés során csak a lyukak betömködése és az időközi változások kezelésére volt szükség. És volt egy remek közösségteremtő est.

December már az ünnepvárás jegyében kezdődött. Szép havas, hideg reggelen indultunk a Mikulástúrára. A vidám évzáró túrán ezúttal pukkantak a pezsgőspalackok, és pár napra rá búcsút is intettünk a programokban gazdag 2010-es évnek.

A 2011. évi Közgyűlésünkön értékeltük a 2010 évet. Jól sikerült az adó 1%-nak gyűjtése, megtörtént a korábbi NCA pályázat elszámolása – bár az elfogadásáról több hónap után sem kaptunk még értesítést. Ami új volt – és meglepő, egyúttal az aggasztó jövőt előrevetítő – az a 2011. évi NCA pályázat kiírása. Három hónap időtartamra lehetett a működésre pályázni. Természetesen ezt is megpróbáltuk, sikerült is, de a kapott összeg oly szerény, hogy nem érte meg a befektetett munkát. Az hogy a jövőben ilyen lehetőség lesz-e még nem tudjuk.

Aggasztó hírek érkeztek a civil társadalom átalakításáról. Változik majd a civil törvény, számtalan közhasznú szervezet státusza fog – a tervezetek szerint – megszűnni. Ez a civilektől további forrásokat von el (a hírek arról is szóltak, hogy nem gyűjthetik az adó 1%-át!). Reménykedtünk a döntéshozók fontosnak tartják a civil társadalmat, és döntéseikkel erősítik, nem pedig gyengítik azt. És most tekintsünk vissza turistaszemmel a 2011-es évre. A tavalyihoz hasonló mennyiségű – 290 – a 2011-ben szervezett, vezetett ill. azon túrák száma amin részt vettünk.

Hol és merre is jártunk az évben? Hát, felsorolni is sok, nem is nagyon részletezném néhány érdekes, látványosabb, nagyobb túrát emelnék ki. Évelején a szokásos síeléssel kombinált évnyitó túra, és síelés a Francia Alpokban. Februárban az első „Ugyan túrázzunk már együtt” túra – igazi téli, havas tájban a Martonyi-kolostorromhoz – a hónap végén pedig a Közgyűlésünk. Folytatódott a Rockenbauer Pál DDKT, április elsején pedig már 10. alkalommal tekertük a pedált a Bolondok-napi bringatúrán. Májusban túráink zöme szűkebb régiónkban zajlottak, intenzívebbé vált a kerékpáros élet. Májusban az idén először megrendeztük az Egyesület napját. Ezúttal nem túráztunk, csak összegyűltünk egy számunkra kedves, szép helyen, Gömörszőlősön a néprajzi múzeum kertjében. Finom volt az étel, remek az idő, sok túratársunk látogatott ki.

Júniusban egy nagy csapat a Sziliceijégzsombolyt kereste fel, júliusban az elszántabbak a Magas-Tátráig és vissza bringáztak – közben több magashegyi túrát is megejtettek. Ugyanakkor a „helyi” bringás élet lelassult, túravezetőnk betegsége miatt. Augusztusban a „vizesek” új ismeretlen helyet, folyót fedeztek fel: az Ipolyon túráztak hét napon át.

Szeptember elején egy 10 fős csapat Hrabusice központtal – nagyon igényes szálláshelyről indulva – a Szlovák Paradicsom régebben járt völgyeit, szurdokait fedezte fel újra, a hónap végén – ezúttal remek idősjárási körülmények között pedig megrendeztük a Tompa Mihály Teljesítménytúrát. Sok és elégedett túrázó jelent meg a túrán, szinte csak dicséretet kaptunk a szalagozásért, a rendezésért és ellátásért.

Október elején két csapatunkat is a Sivecről nyíló panoráma örvendeztette meg, a hónap közepén pedig az „Ugyan túrázzunk már együtt” program keretében gyalogoltunk az Aggtelekikarszton. A hónapban tájékoztatott minket a NAV miszerint ~ 180 000 Ft támogatást kapunk, ennyit tett ki tagtársaink, szimpatizánsaink által felajánlott adójuk 1%-a. Köszönjük! November végén ismét megrendeztük az „Ész-Munka-Túrát” ezúttal a teljesen új, de közeli helyszínen, Szendrőn. Sajnos ez egybeesett egy fontos versenysorozat utolsó túrájával, így többen nem tudtak azon részt venni. A jelenlévők viszont – talán most kevesebb ötletből – összeállították a 2012. évi Programfüzetet. Most is a tavaly első ízben kipróbált és jól bevált ötletet alkalmaztuk: egy előre kialakított sablonba beillesztette a túrájának adatait a túravezető, és elküldte elektronikus formában Farkas András barátunknak, aki évek óta összeállítja, szerkeszti a programfüzetünket.

December elején sok túranaplónk került be a megyei Szövetségbe a minősítéseket végző sporttársunk keze közé, aki mindenkit érdemesnek tartott a különböző minősítésekre, és a 2012 évi Közgyűlésünkön ismét jelvényesőben volt részünk. December elején – csodák-csodájára – havas, nem hideg reggelen indultunk a Mikulástúrára. Azért a csoda kifejezés, mert az ősz a nyár jegyében telt – ha élhetek ezzel a képzavarral – és bizony a december többi napja is inkább kora őszi volt mintsem téli. De ezen a reggelen a Vadnai vérhegyet és az odavezető utat vékony hólepel fedte. A Mikulás pedig várt a középkori földvár sáncainál, és a szép számban megjelent gyerekeknek átadta a csomagot A krampusz is hozta a formáját… szóval remek móka volt.