Egyesületünk a Vasutas Természetjáró Baráti Kör, Bánréve 22. a hagyományokhoz híven, egész évre színvonalas kikapcsolódást ajánló programokat készített össze. Az idén, 2018-ban nekem jutott a megtiszteltetés, hogy néhány szóval megnyissam a 2019. évre szóló turista „menüt”. Nem kis feladat…
A tavalyi év eredményeiből próbáltam ihletet meríteni, de egy táblázatot gyakorlatilag lehetetlen szavakba önteni és valószínűleg unalmas is lenne. Így engedjétek meg, hogy elkalandozzak a turista szakirodalomba és segítségül hívjam az egyik kedvenc természetjárással, hegymászással kapcsolatos olvasmányom, Benedek István Csavargás az Alpokban című regényét. Remélem, sokan ismeritek, ha nem, javaslom, olvassátok el.
Rám nagyon inspirálóan hatott a történet, a két srác kirándulásai, ahogy bringával megközelítették az Alpok csúcsait, a vadkempingezések és szép túra (hegymászó) teljesítményeik, a végtelen szabadság érzése. Bakancslistás túraötleteket merítettem tőlük. Ki vállalkozna a Grossglockner Hochalpenstrassén egy kis kerékpáros korzózásra? A mi dimenziónkban is átélhetjük ezeket az élményeket, csak a túranaptárunkból kell válogatni.
A könyvben egyik nagy kedvencem a turisták alfajainak definíciója, így a 2018.-as eredményekből is e kategóriák mentén szemezgetek a teljesség igénye nélkül.
„-Négyféle turista van a világon. Először is a kocaturista, aki előkelően kiöltözve és szakszerűen fölszerelve ide-oda lötyög s mindig többet mutat, mint amennyire valójában képes. Például jégcsákánnyal mászik fel a Kals-Matreier-Törlre, hegymászó kötéllel sétál a Bindel-Wegen, csodálatos alpinista teljesítményekről számol be, amelyeknek legfennebb nézője volt vagy olvasója. Ha mégis fölmegy valami komolyabb hegyre, akkor vezetővel cipelteti föl magát – no, szép dolog. Ahová magától nem tud fölmenni az ember, oda ne menjen.”
– Szóval ez a kocaturista. Tovább.”
A turistaság ezt a fajtáját mi nem űzzük, ez túl kényelmes lenne.
„- Következik a kulturista.
– Micsoda?
– Kulturista. Olyan kultúrember, aki szereti a természetet. Nem köt magára kötelet, nem vállalkozik erőmutatványokra, fölsétál addig, ameddig kényelmesen feljuthat, pihen és gyönyörködik, nem veti meg a kilátóhelyeken létesített vendéglőket…
– Már látom, hogy ebbe a kategóriába kerülök.
– Reméljük. De – őszintén szólva – az ilyen ember még nem igazi turista.- Amolyan széplélek, mi? És persze – felnőtt.
Itt az Öreg is közbeszólt:
– Azért nem feltétlenül felnőtt… Vannak köztük egészen rendes emberek.
– Köszönöm. Tovább?”
„- Az igazi turistát a természeten kívül a teljesítmény is érdekli. Az, amit ő teljesít. Felszereli magát kötéllel, jégcsákánnyal, hágóvassal, ha a szükség úgy kívánja, nekivág a legmagasabb csúcsoknak és örül, ha meghódítja őket. A csúcson kétszeresen jól érzi magát: élvezi a természet szépségét és élvezi a megtett utat, a nehézségek legyűrését…
– Vagyis önmagát. Értem. De mi marad ezek után? Mi a negyedik csoport?”
Nagyon szép túrák valósultak meg az utóbbi két kategória szellemében. A hazai terep mellett megfordultunk egy szlovákiai opál bányában és Szlovéniában a Júlia-Alpokban. Egy kis csapat bejárta a trollok földjét, Norvégiát. Gyűjtöttünk pecséteket a DDK útvonalán és ne feledkezzünk meg vízitúrákról sem. A borsodi jelzések felújításából is kivettük a részünk.
„- A fajturista. Olyan, mint a tisztafajú tenyészállat. Abban különbözik az előbbitől, hogy csak a teljesítményt élvezi, mi-nél nehezebb falon mászik föl, minél nyaktörőbb mutatványokra vállalkozik, minél hajmeresztőbb bravúrt old meg, annál boldogabb. Tökéletesen értelmetlen feladatokra vállalkozik: zord északi falakra mászik, holott a déli oldalon kényelmesen feljuthatna, életveszélyes elsőmegmászásokon töri ki a nyakát, napokat tölt viharban a hegyek csúcsán vagy gleccserszakadékokban, hogy a végén eggyel több négyezrest jegyezhessen be a naplójába.
– Ha jól értem – foglaltam össze a lélektani fejtegetést -, a kocaturista önmagát szereti, a kulturista a természetet, az igazi turista a természetet és a teljesítményt, a fajturista csak a teljesítményt. Jól értem?
– Pontosan így van.
– És ti melyik csoportba tartoztok?
– Még egyikbe sem. De igazi turisták szeretnénk lenni.”
Ez a kategória egy kicsit negatív felhangú, aktívan nem is szerepelünk benne. Ugyanakkor, most már évi három teljesítménytúrával megteremtjük a lehetőségét, hogy a kilométer gyűjtögetők brillírozzanak.
A VTBE által kitalált Bükki források teljesítménytúra felélesztése, a hagyományok ápolása nem várt elismerést hozott az egyesületnek, emiatt egy évig nálunk vendégeskedik a VTSZ által adományozott Trencséni Zsigmond vándorserleg. A Föld Alatt Föld Felett teljesítménytúra is jól teljesít, országos kupában is jegyzik. És egyesületünk teljesítménytúráinak doyenje a Tompa túra is nagy népszerűségnek örvend, 2018-ban pedig Ráczi Győző sporttársunk emlékére egy 30-km-es távot indítottunk útjára. Büszkék lehetünk ezekre a túrákra, a körülbelül 500 teljesítőre és hogy az ország (turisztikailag) elhanyagoltabb területeit népszerűsítjük ezekkel. Érezzétek ezeket magatokénak és vegyétek ki a részeteket a sikerekből és persze a munkából is.
Itt említeném meg még, az Irma által vezetett egy hetes kő kemény szlovákiai bringa túrát, ahova csak 2 férfi merészkedett el. Csoma Gyuri által egy szuszra teljesített több száz kilométeres teljesítménytúrák is tiszteletet érdemelnek.
Az újesztendőben is legyetek aktívak, kiránduljatok sokat (persze a túrajelentésről se feledkezzetek meg), népszerűsítsétek az egyesületünket!
Kálmán Gergely elnök