A visszatekintést az elmúlt évre, mi mással is lehetne kezdeni – sajnos – mint a vírussal. Vagy az történt, hogy a természet megint megmutatta, hogy az ember bizony alá van rendelve a természet, a bolygó, a világegyetem erőinek, vagy valami buta emberi beavatkozásnak lettünk áldozata.
Rányomta a bélyegét a 2020-as évünkre a járvány. A tavaszi túráink jelentős része lemondásra került, elmaradt a Bükki Források Teljesítménytúránk, későbbi időpontra toltuk el a Föld Alatt és Föld Felett Teljesítménytúránkat, viszont a Tompa Teljesítménytúrákat a megszokott időben meg tudtuk rendezni.
Szerencsére a nagy szervezést igénylő Kohászok Útja Teljesítménytúrát melyet az Ózdi Művelődési Intézmények Természetbarát Körével közösen szerveztünk, meg tudtuk tartani. Ez a túra egy igazi unikum: 2020-ban volt 50 éve, hogy útjára indították ezt a túramozgalmat a három kohászváros (kohász) természetjárói. A rendkívüli logisztikát igénylő rendezvény lebonyolításában legalább negyvenen segítettek, 12 ellenőrző, ill. frissítőponton fogadtuk a túrázókat, hogy végül az egykori Diósgyőri Acél Művek területén elhelyezkedő Factory Arénában fogadhassuk a fáradt vándorokat. Salgótarjánból indultak, végig szaladtak a Karancs-Medves egy részén, az Ó-Bükkön, majd a Bükkön, hogy a hegy lábánál elterülő Miskolc egykor legnagyobb gyárának udvarára érkezzenek. A túrán összesen 119 vettek részt, közülük 83-an vágtak neki a 130 km-es távnak. A visszajelzések nagyon jók voltak és annak külön örülünk, hogy az ország turisztikai szempontjából is kissé mostohábban kezelt területeire csábíthattuk a sporttársakat.
Itt kell megköszönnünk Tóthné Hangonyi Grétának azt, hogy az év első felét, szórakoztató túrák helyett ráoldozta a munkatúrák szervezésére, bozótírtásra, a Kohász Út rendbetételére, és az egész teljesítménytúra lebonyolítására. Nagy-nagy köszönet! Jó dolog lenne, de jó dolog lenne, ha a jövőben is tudnánk köszönetünket kifejezni, egy önfeláldozó, kimagasló teljesítményt nyújtó, megteremtő sporttársunknak. Hajrá túratársak! Itt a példa előttetek.
A nyarunk viszonylag jól „lement”. Furcsa ilyen szavakat használni, akkor mikor nem üzletről, hanem mindannyiunk öröméből megvalósított programokról kell írni. Megvalósult a FAFF, elbicajoztunk Lengyelországba, kenuztunk a Tisza-tavon. Remek időben, jó kis csapat gyűlt össze a Szlovák Paradicsomban is.
Eljött az ősz a maga baljós előjeleivel. Lemondtuk a magashegyi túránkat a Dachsteinben – és lám jól tettük, mert a túra előtt ki is hirdették az utazási korlátozásokat. Szeptember végén megrendeztük a Tompa Teljesítménytúrákat. A járvány már éreztette a hatását, a kerékpáros távot át kellett szervezni, ezúttal a bringások nem mentek ki Tompa sírjához Szlovákiába, Hanvára, hanem belföldön csaptak le egy kört.
Készültünk az Ész-Munka-Túrára is. Mivel a Kohászok Útja az idén 50 éves, az ÉMT helyszíneként a szelcepusztai Borzalom helyett egy hangonyi vendégházat választottunk. Az ész-munka előtt pedig bejártuk volna a Partizán-utat, másnap pedig felmentünk volna a Pogányvárhoz. Sajnos a járvány ezt a tervet keresztülhúzta, mindannyiunk biztonsága érdekében lemondtuk a kellemes megbeszélést és örömködést.
Persze 2021-ben is kell egy programfüzet, azt valahogy össze kell állítani. Így Farkas Andrással egy szombati napon a túratársak által küldött túraleírásokat összerendeztük egy túranaptárba. Kevés ötletet kaptunk, több túratársunk, akik korábban jó, színes izgalmas programokat találtak ki, most passzívnak bizonyultak. Remélem nem ez lesz jellemző a 2022-es programfüzetre. Akkor ugyanis meg kellene mutatnunk, hogy mi milyen sokszínűek, érdekesek vagyunk, hiszen egyesületünk 2022-ben 25 születésnapját ünnepli majd!
A jövő évet óvatos optimizmussal szerveztük.
Nyilván a sikeres érdekes programokat betesszük a füzetbe, sokszor alternatív programokkal. Így van ez az Évnyitó túra esetében is – hisz koránt sem biztos, hogy ki tudunk menni Rozsnyóra és az sem biztos, hogy a helyiek meghirdetik majd a túrát.
Ugyanez igaz a januári, februári síelésekre is.
Reméljük tavaszra visszatér az élet a rendes kerékvágásába és ismét a „megszokott” rend szerint lehet jönni-menni utazni, csoportosan járni az erdőt. A nyáron a „nagy” kerékpáros túrát a Dunakanyarba szervezzük, remélhetőleg hallgathatjuk a csángók ízes beszédét Csángóföldön, azaz néhány év kihagyás után ismét EKE-tábor lakók leszünk.
Egy nagy nyári kalandra vállalkozunk páran a messzi északon kirándulunk, túrázunk, bajárjuk a svéd kéktúra egy látványos szakaszát is.
Szeptember elején, már az őszi színek megjelenésekor két napot túrázunk a Szlovák Paradicsomban is, majd októberben a Mexikó-völgyben lévő kőbányát nézzük meg felűről.
Novemberben pedig összegyűlünk Hangonyban, hogy bepótoljuk a 2020-as Ész-Munka-Túrát. Változatlan programmal, de több izgalmas ötlettel a tarsolyunkban állítjuk össze a 2022-es év túratervét.
Amikor ezeket a sorokat írom, még vannak fehér foltok a programfüzetben. Várunk még ötleteket, hová menjünk túrázni 2021-ben?
Bízom benne, hogy lesz még túratárs, aki kéri: tegyük be ezt vagy azt az ötletét a füzetbe. Mert nekünk mindig vannak szuper ötleteink, ugye?
Mivel is lehetne befejezni a bevezetőt: Idősek és fiatalok, kicsik és nagyok, rövid távot és nagy gyaloglásokat kedvelők! Tessék választani, velünk tartani, élményeket gyűjteni. Bakancsot fel!
Tóth Ferenc Attila alelnök